Klasszikus formáját gennykeltő baktérium okozza. A torokmandulákon gombostűfejnyi, sárgás gennycsapok, azaz tüszők láthatók. A tüszők néha összefolyó lepedékké alakulnak át. A folyamatot az állszöglet alatti nyirokcsomók mérsékelt megnagyobbodása szokta kísérni.

Tünetek:

• A betegnek magas láza,
  
• torokfájdalma van,
• gyengének érzi magát,
• általános egészségi állapota rossz.

A betegség egyszerű torokvizsgálattal felismerhető!

Terápia:

• Antibiotikum (a kórokozónak megfelelően választva és megfelelő ideig alkalmazva!), ágynyugalom, szükség szerint láz- és fájdalomcsillapítók adása.
• Az étrend legyen kímélő, ne irritálja a nyálkahártyát (ne legyen se forró, se fűszeres az ital ne legyen se hideg, se szénsavas)!
• A lázas állapot 5 napig szokott tartani, de még ezután is szükség van a kímélő életmódra.

Tüszős vagy lepedékes mandulagyulladás egyéb betegségek részeként is előfordul. Ilyen a vírus okozta Pfeiffer-féle mirigyláz (mononucleosis infectiosa), amely fertőző betegségnek számít. A beteg kezdeti panaszai megegyeznek a tüszős mandulagyulladáséval. Torokfájás, láz, igen rossz közérzet jellemzi. Tipikusak és feltűnőek a nagy, duzzadt, kissé érzékeny nyaki nyirokcsomók.

A klinikai vizsgálat alapján felmerülő gyanút célzott laboratóriumi vizsgálattal lehet megerősíteni. A fertőző betegségek közül tipikusan torokgyulladással jár a skarlát. Gyakorlott gyermekgyógyász felismeri a betegséget. A mandulák határait túllépő lepedék diftériában fordul elő, de a védőoltások óta ez a kórkép csak a védőoltásban nem részesültek esetében fordul elő.
A diftériát bakteriológiai módszerekkel lehet igazolni.

Vérképző szervi betegségeket is kísérhet lepedékes mandulagyulladás.

A tüszőktől elkülönítendő az ún. detritus: a gyulladás-mentes mandulaállományban látható sárgásfehér, gombostűfejnyi massza, amely a mandula hasadékaiban levált hámsejtekből képződik. Tünetmentesen észlelhető, tenni-valót nem igényel. Hasonlóképpen nincs jelentősége a mandulák felszínén néha megjelenő elszarusodásnak.